Ady Endre

"Ady egyik párizsi noteszbejegyzésében ezt írja: „Vannak csodálatos tűzkő-színű krizantémok. Az ember szeretne beszélgetni velük.” Ady édesanyja a harmincas évek közepén így nyilatkozik Ady virágszeretetéről: „Drága jó Bandikámnak a szegfű  volt a kedvenc virága. Kérte, hogy a kis kertet ültessem teli szegfűvel. Úgy is tettem mindig. Emlékszem, hogy valahányszor hazajött, mindjárt kiment a kedves virágai közé, s egy szegfűt tűzött a gomblyukába. De egy szálat nem tépett le anélkül, hogy előbb külön engedélyt ne kért volna. »Drága Ides, megengedi, hogy megrövidítsem egy szál bordó szegfűvel?«– kérdezte minden egyes alkalommal. Persze, hogy boldogan megengedtem. A virágok között, az azóta már omladozó filagóriában szeretett olvasgatni. Nyári időben ott írta a verseit is. Azóta is ugyanúgy teleültetem a kertet minden évben szegfűvel. Most is otthoni szegfűből kötött csokrot hoztam a drágám sírjára.”

Ady Endre: Beszélgetés egy szekfűvel

Te tudod, hogy én adtam többet.
Fenének kellett, amit adtak
És az se, amit megtagadtak.
Kicsi virág, szegény virág,
Hagyjatok meg úrnak, Magamnak.

Magyar gomb-lyuk virággal is bús,
Rád mégis sokak foga vásott.
Mély, nagy szemem megbabonázott.
Kicsi virág, szegény virág,
Irigyelnek a zabolások.

Míg nem jöttem, koldusok voltak,
Még sírni sem sírhattak szépen.
Én siratom magam s a népem,
Kicsi virág, szegény virág,
De ha megunom, általlépem.

Sok keresnivalóm itt úgy sincs,
Az ő Lomnicukon már ültem,
Tátrát és Karsztot átrepültem.
Kicsi virág, szegény virág,
Te tudod, hogy nem lelkesültem.

Én magamért vagyok s magamnak.
Akkor is, hogyha nótát mondok
S elpusztítnak rímek és gondok.
Kicsi virág, szegény virág,
Mért irigyelnek a bolondok?

Drága tudás az én tudásom
S egy szekfű is sok a magyarnak.
Irigy buták űznek, zavarnak.
Kicsi virág, szegény virág,
Hiszen eldoblak. Mit akarnak?