Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Beállítások módosítása Elfogadom
Iratkozzon fel hírlevelünkre, értesüljön elsőként új kiadványainkról, termékeinkről!
...az irodalmat úgyis megette a fene
3.000 Ft
2.400 Ft
Kedvezmény: 600 Ft 20%
Menny.:db
Értesítés
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Előrendelhető

„...az irodalmat úgyis megette a fene"
Naplók az első világháború idejéből

 
Nem értékelt

...az irodalmat úgyis megette a fene

3.000 Ft
2.400 Ft
Kedvezmény: 600 Ft 20%
Menny.:db
Értesítés
Kívánságlistára teszem

Leírás

„...az irodalmat úgyis megette a fene"
Naplók az első világháború idejéből

Szerk.: Molnár Eszter Edina

Petőfi Irodalmi Múzeum
Budapest, 2015

ISBN: 978 615 5517 07 5

„A hétköznapitól eltérő írói világérzékelés különlegessége és a kifejező érzékeltetés képessége folytán az utóbbi évtizedekben a társadalomtörténet érdeklődési horizontjába is bekerült személyes narratív források közül gyakran kiemelkednek az irodalomtörténeti hozadékokat is ígérő írói magánlevelezések és naplók. Ezek a megfontolások álltak a Petőfi Irodalmi Múzeumban, „Maradni szégyen, veszni borzalom " - Magyar írók az első világháborúban címmel megvalósult kiállítás (2014. november 5. - 2016. január 10.) létrehozásának hátterében is, ami az intézmény profiljából adódóan elsősorban a világháborút megélt magyar írók és költők nézőpontjából és értelmezésében mutatja be az 1914 és 1918 közötti éveket. A kiállítás a háborús írói életpályákon és -történeteken keresztül általában a háború ideje alatti íróiét új elvárásairól, tapasztalatairól, nehézségeiről, valamint a magánéleti, illetve a katonai szolgálattal járó kihívásokról ad képet, miközben az írásos, képi, hangzó és tárgyi dokumentumok összessége a korszak különböző jelenségeit is megvilágítja. Ezúttal korábban egyáltalán nem, vagy csak részben közölt naplók teljes szövegének közreadásával egy mélyebb megismerés lehetőségét kínáljuk a kényszerű rövidítésekkel dolgozó kiállításokhoz képest.
Olyan írói (Dánielné Lengyel Laura, Erdélyi József és Laczkó Géza) és írókhoz köthető magánemberi (Bauer Ervin és Lénárdné Hoffmann Ilona) személyes háborús forrásokat teszünk közzé, amelyek szándékaink szerint nemcsak a különböző tudományterületek kutatóinak érdeklődésére tarthatnak számot, de a szövegek változatossága és olvasmányossága révén a világháború vagy a szerzők személye iránt érdeklődő szélesebb közönség számára is sok újdonsággal szolgálhat."

(Az idézet Molnár Eszter Edina által a kötethez írt Előszóból származik)

Paraméterek

Típus napló
oldalszám 476
nem illusztrált
hosszúság 23,5 cm
szélesség 16,5 cm
magasság 3 cm
súly 769 g

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

Dánielné Lengyel Laura (1874–1954) írónőt, színikritikust is a kényszerű hallgatás motiválta a naplóírásra, de az ő célja nem csupán az írásban való feloldódás, hanem az igazság szolgálata volt: „Én azt hiszem, nagyon sok ember vezet most naplót. Nagyon sokan kívánják, hogy biztos dokumentuma legyen annak, hogy nem mindenkinek lelke volt mámoros a vértől.” De nemcsak az írók számára hozott enyhülést a naplóírás bensőséges magánya. Ugyancsak a tanúságtétel vágya hívta életre Lénárd Sándor édesanyja, Lénárd Jenőné Hoffmann Ilona (1888–1938) naplóját is, melynek fókuszában a család áll: „…én csak a »mi háborúnkat« akarom leírni, mert azt máshol fel nem jegyezték…” Az írás a belső világba való visszahúzódás, elrejtőzés eszköze a másképpen el nem viselhető valóság elől – különösen igaz ez a háború időszakára. Kaffka Margit férje, Bauer Ervin (1890–1938), a katonaorvosként szolgáló elméleti biológus terápiaszerű naplóírása olykor szinte az őrületig fokozódik: „…amikor a gránátok előli biztonság kedvéért kiszaladtam a falu végére, akkor írni akartam és kezdtem neked, de reszketett a kezem, és amikor másnap óvatosságból odakinn voltam a szabadban, akkor is elkezdtem írni, de megfagyott a tollban a tinta – és istenem, mikor nem írok? amikor fáradt vagyok és veled pihenek, amikor izgatott félelemben vagyok és szívem szíveden remeg, amikor hivatalból kell valamit tennem és a terád való gondolás nehezíti.” Arról, hogy egy egyszerű füzet mennyire képes felértékelődni, s valóságos társsá válni a frontélet viszonyai közt, a háborúban költővé érett Erdélyi József (1896–1978) beszél: „Futás közben megtapogattam a zsebemet, megvan-e még a noteszem. Nem volt biz’ abban egyéb tölténynél meg tölténynél, amiből csak a két köpenyzsebemben 160 darab volt. Mi lesz velem, ha elveszett?! Vissza!… Kerestük vagy öt percig, fütyülő golyók között, s Isten csudája: egy honvéd megtalálta. Majd’ összecsókoltam érte.”

Az oldal tetejére