Leírás
Babits: Esti kérdés CD
Az MR és a Petőfi Irodalmi Múzeum archív hanggyűjteményéből
Szerkesztette, a bevezetőt írta: Kelevéz Ágnes
Hangmérnök: Bolla György
Grafika: Gerhes Gábor
Versek
Esti kérdés (1909)
Esti megérkezés (1923)
Cigány a siralomházban (1926)
Medve-nóta (1930)
Dzsungel-idill (1931)
Az elbocsátott vad (1934)
Intelem vezeklésre (1935)
Prózák
A szent szeretet himnuszai. Elhangzott: 1936. április 11.
Stílustörténeti előadás: A gótikáról. Elhangzott: 1936. dec. 16.
Kosztolányi Dezső emlékezete. Elhangzott: 1936. dec. 21.
Swinburne, a nagy angol költő. Elhangzott: 1937. ápr. 5.
Dantéról és az olasz irodalomról . Cs. Szabó László beszélget
Babits Mihállyal a San Remo-díj átadása alkalmából. 1940. márc. 25. előtt.
Teljes idő: 39’28”
Halk sercegés. Néha-néha kis torokköszörülés. Aztán megszólal egy különös, rekedtes, váratlanul kántáló hang: Babits Mihály olvassa fel műveit. A tiszteletteljes várakozást először talán meghökkenés váltja fel, hiszen nem szokás verseket így mondani, aztán feledünk mindent, mert magával ragad az előadásmód öntörvényűsége. „A ritmikus érzék netovábbjáról tett tanúságot ez a recitáció” — emlékezik Füst Milán egy Babits-estre; „magános, önmagának szóló közlési modor, semmi megalkuvás és semmi kinyilatkozás” — örökíti meg szavalatát Móricz Zsigmond; egy kortárs újságíró pedig egyenesen azt írja: „Aki hallotta, új dolgokat tudott meg Babits Mihály költészetéről.”
Török Sophie gyűjtőszenvedélyének, a Rádió Archívumának és Basch Lóránt hagyatékának köszönthetjük, hogy e hangok fennmaradtak, melyek huszonöt évvel ezelőtt egyszer már hanglemezen megjelentek. Most digitálisan felújítva és megtisztítva, a költő születésének 125. évfordulója alkalmából kerülnek kiadásra. A CD-lemezt egy füzet is kíséri, mely közli a felolvasott művek szövegét, tájékoztat a felvételek keletkezéséről, valamint felidézi azok emlékeit, akik Babits szavalatáról írtak.
Paraméterek
| Író | Babits Mihály |
| méret | 14,2x12.5 |
| súly | 107 g |
Vélemények
Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Irodalmi töltet
Babits első, igazán meghatározó jelentőségű felolvasása 1910 februárjában hangzott el. A messzi Fogarasról utazott fel Budapestre, hogy részt vegyen a Nyugat előadóestjén. Az emlékezők közül az idősödő Füst Milán ír legrészletesebben az estről, s annak fiatal szereplőjéről, Babits Mihályról: „ a Nyugat első előadóestje volt a Royal Szálloda nagytermében. Ez a nagyterem úgy él ma is lelkem legmélyén emlékezetemben, mintha ezernyi gyertya lobogna benne. […] Szent emberként hatott rám, vagy hogy is mondjam? örök diákként, a gondolat, a betű, a szépség révületjeként. [… ] Akkor szórta a világ elé ifjúsága legszebb remekeit: a Két nővér-t, a Danaidák-at, a Csipkerózsá-t, Héphaisztosz-t, amelyek, ki is akarná letagadni értéküket? az egész világ legszebb versei közé tartoznak. S ahogy ő szavalta őket még akkor, az páratlan szépségű volt, klasszikusan szép. (Később aztán elromlott ez a remek szavalása is.) A szavalás méltó volt a versek szépségéhez. A ritmikus érzék netovábbjáról tett tanúságot ez a recitáció.”
Móricz Zsigmond is hasonló, ünnepi hangulatról számol be: „Először egy nagyon kulturált helyen találkoztam vele: a Royal épület ragyogó nagy hangversenytermében. Nyugat-estély volt, s ő is felolvasott. Hallatlanul érdekes volt a dobogón. Sovány, fekete ember, hosszú kabátban, olyan Paganini-jelenség, izzó arc, amely befelé remeg, nem szuggerál, de magára vonz, nagyon egyéni deklamálás, egy sötétben élő ember, magános, önmagának szóló közlési modor, semmi megalkuvás és semmi kinyilatkozás: művészi játékban való megnyilatkozás, abszolút lelki élet.”
Az est közvetlen élményének hatása alatt a Herceg hátha megjön a tél is című kötet recenzense pedig egyenesen azt írja: „Aki hallotta, új dolgokat tudott meg Babits Mihály költészetéről.”