Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Beállítások módosítása Elfogadom
Iratkozzon fel hírlevelünkre, értesüljön elsőként új kiadványainkról, termékeinkről!
Bíró Lajos levelei
3.000 Ft
2.400 Ft
Kedvezmény: 600 Ft 20%
Menny.:db
Kosárba
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Raktáron

„…nem látunk semmit…”
Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből

Biró Lajosa 20. század első felének sok műfajú tehetsége, tekintélyes publicista, kvalitásos novellista, népszerű regényíró, termékeny színházi szerző, az új média, a film lehetőségeinek egyik első hazai felismerőjeként filmforgatókönyv-író, aki a hollywoodi filmiparban és a brit filmgyártásban világhírűvé vált scriptjeivel.
Nem értékelt

Bíró Lajos levelei

3.000 Ft
2.400 Ft
Kedvezmény: 600 Ft 20%
Menny.:db
Kosárba
Kívánságlistára teszem

Leírás

„…nem látunk semmit…”
Biró Lajos levelei és haditudósításai az első világháború éveiből

Szerk.: Varga Katalin, Veres Miklós
Ford.: Török Dalma

Petőfi Irodalmi Múzeum
Budapest, 2017

ISBN: 978 615 5517 16 7

Biró Lajos (Bécs, 1880. augusztus 22. – London, 1948. szeptember 9.) a 20. század első felének sok műfajú tehetsége, tekintélyes publicista, kvalitásos novellista, népszerű regényíró, termékeny színházi szerző, az új média, a film lehetőségeinek egyik első hazai felismerőjeként filmforgatókönyv-író, aki a hollywoodi filmiparban és a brit filmgyártásban világhírűvé vált scriptjeivel. Az első világháború századik évfordulója alkalmából rendezett kiállításunk kísérőkiadványaként Biró Lajos életének eddig ismeretlen szakaszát, a háború éveit mutatjuk be az író 1914 és 1916 között keletkezett haditudósításai, valamint az 1914 illetve 1918 között írott családi levelei szövegközlésével. A hadüzenettel Biró Lajos is nehéz döntési helyzetbe került, rövid időre ugyan felmerült benne a frontszolgálat vállalása, de végül haditudósítóként vett részt a háborúban. A sajtóhadiszállás működési keretei és a cenzúra regulái azonban vállalhatatlan szakmai és morális helyzetbe sodorták. Amit tudósításaiban leplezni tudott, az leveleiben többször elkeseredett dühvel fakadt ki belőle: „Lehetetlen, hogy az ország lelki összeroskadás nélkül elbírja a következő esztendőt, ha rájön, hogy [az újságírók] rendszeresen hazudnak neki a Tátra tövéből. […] Nincs felháborodás és nincs megvetés, amely iránta jogos ne volna. […] ami itt most történik, az vétek az ország ellen, és egyszerűen hallgatni róla árulásszámba menne.” –írta apósnak, Vészi Józsefnek 1914. szeptember 16-án kelt levelében. A levelek első-, a tudósítások – egykorú lapmegjelenéseiket összegyűjtve – másodközlésben jelennek meg. A háború tematikája Biró több színpadi és prózai munkájában megjelenik, ezen műveit könnyebb hozzáférhetőségük miatt nem közöljük, a téma művé szublimálódásának folyamatát egy tanulmányban mutatjuk be.
 

Paraméterek

Típus levelezés
Író Bíró Lajos
oldalszám 610
hosszúság 23,5 cm
szélesség 16,5 cm
magasság 3,5 cm
méret 24 cm
súly 1094 g

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

„És mindez a katonáknak van és csak a katonáknak. Előttünk katonavonatok mentek és mögöttünk katonavonatok jönnek. És minden vonatnál ugyanaz az éljenzés és a bőkezűségnek ugyanaz a lelkendezése:
- Itt van édes fiam. Fogjad édes fiam.
A mi vonatunk némi meglepetést okoz. Civilek is vannak rajta. Kik ezek? Mit akarnak itt? Az állomások közönsége idegenkedve méreget bennünket. Egy fiatal lány kutatva megy végig a vonat hosszú frontja előtt, a két keze tele van virággal; már nincs, kinek virágot adnia. Elborul az arca. Rászólok:
- Adjon nekem egy szálat.
Végignéz és elbiggyeszti a száját, elfordul és elmegy. Civilnek nincs virág. Minden virág a katonáké.
Egy kollégánk krétát szerez, és nagy betűkkel ráírja a kocsinkra: Magyar haditudósítók. A következő állomásokon már nekünk is van becsületünk. Az emberek elolvassák a felírást. Magyar haditudósítók? Ah, haditudósítók? Éljen, éljen.
Ez a zengő, ez a lelkes, ez a szívből fakadó éljen végigkíséri a vonatunkat - végigkísér minden katonavonatot - egész Magyarországon. A külföldiek, akik velünk vannak, a nagyrangú katonák, akik a sajtószolgálatot majd irányítják, egyik ámulatból a másikba esnek. A falusi cigánybanda, amely csárdás tempóban húzza a Gotterhaltét, az is meglepő. Magyar ajkak, amelyek soha egy német szót ki nem mondtak, és amelyek ma megható akcentussal kiáltják a magyarul nem értő katonák felé: hoch die Armee,8 az is kedves. De ami felejthetetlen, páratlan és nagyszerű: az a lelkesség és kedvesség, amellyel egy egész ország egy átvonuló egész hadsereget úgyszólván megölel, és a szívére szorít. A tudatosság a lelkesedésben, a megindultság a szeretetben, az áldozatkészség a rajongásban. Példátlan volt; akik látták, sohase fogják elfelejteni.
A hosszú vonat lassan döcög előre, néha találkozik egy másik zsúfolt katonavonattal - éljen! éljen! Az egyik állomáson azt mondja egy őrt álló katona:
- Itt van már valaki, aki a háborúból jött vissza. Megsebesült. Akarnak-e az urak beszélni vele?
Hogyne akarnánk. Felkeressük a harmadik osztályú vendéglőben. Közlegény. Tartalékos infanterista.9 A keze fel van kötve, egy csomó ember állja körül, himlőhelyes arca ragyog a boldog büszkeségtől. Elmondja, hogyan sebesült meg:
- A lovasok lövöldöztek ránk. Az első percben kellemetlen volt a golyók fütyülését hallani. De azután mi is hatalmasan visszalövöldöztünk. Elkergettük őket. Amikor a földön előre csúsztam egy kicsit és egy cserjét elhárítottam magam elől, egyszerre érzem, hogy valami történt a kezemmel. Átlőtték a tenyeremet. Nem is fájt. Most szabadságot kaptam néhány napra, azután visszamegyek a csapathoz.
Az arca ragyog a boldog büszkeségtől. A civil életben pincér és megszokta az úri életet. Most gyalogos közlegény, pár nap múlva megy vissza a csapathoz, és az arca ragyog a boldog büszkeségtől.
Ezt láttuk eddig a háborúból."

Bíró Lajos, [Magyarul cím nélkül]1 Pester Lloyd M. 1914. augusztus 7. 2-3.,
Az Érdekes Újság 1914. október 4. 25-26.

Az oldal tetejére