Csáth Géza személyesen

„Mindenki ilyen gyereket akarna. Még a bőre alatt is tehetség volt, vagyis hát leginkább a bőre alatt. Az apa talán vissza is szólt a teremtőnek, hogy még egyet szeretnénk ugyanebből a szériából. De a kis Brenner Józsika nem volt szériatermék. Egyedi volt, s nem lehetett kikeverni hozzá hasonlót, hiába is igyekeztek volna a mindenből terméket gyártó iparbárók. S ez az egyediség nőtt-növekedett, s növekedett benne a tehetség. Hogy hegedűs lesz, mert olyan a hallása, hogy nem csak messziről a harangot, hanem hát a hangok pontos helyét is hallja, de a kreativitás, hogy inkább zenét szeretne írni, elcsábítja a gyakorlástól. DE milyen az a zene, amit szerzőként jegyez? Hát olyan atonális dallamképzést, aszimmetrikus ritmusokat követ, amiről az apa azt mondja, hogy ez pont nem zene. Mert kiről hallott akkor ez az apa a szabadkai utcákon, a kor modernjeiről biztosan nem, talán egy hamisan játszó kisvárosi zenekar interpretációjából ismerte meg a zeneirodalmat, akikről a Muzsikusok című novella szól. Marad a rajzolás, a festés. Festő akartam lenni, írja az önéletrajzában, de látva a furcsa színárnylatokat, a rajztanár – mondjuk úgy – kicikizi az ifjú festőtanoncot. Mert ez a rajztanár sem a századvég modernjein lett iskoláztatva, inkább a klasszicizáló és romantikus nemzeti festészeten."

Háy János beszéde a CSÁTH – A varázsló halála című kiállítás megnyitóján (részlet)