Édes Anna / Kosztolányi

„Beszéljünk Kosztolányiról meg az irodalomról. Beszéljünk az íróról, aki nélkül nem elevenedne meg a múlt. Aki nélkül száraz adathalmaz volna a történelem. Évszámok, nevek, ütközetek és koronázások végtelen láncolata. Janus Pannonius, Balassi, Zrínyi, Jókai nélkül milyen színtelenek és íztelenek volnának azok a régi századok. Azt mondják a tudósok, hogy az irodalom nélküli népek elvesznek az időben. Úgy botorkálnak zavarodottan, mint Fellini híres filmjének hősei az utcájukat elborító ködben. A teória jól hangzik, de marhaság, mert irodalom nélküli népek nincsenek. Hiszen az élőszó is irodalom. Mondák, mesék, mondókák, énekek. Az viszont tény, hogy a nagy és erős irodalom magabiztossá, önismeretben is szilárddá tesz egy népet. Mert az irodalom – mindegy, hogy miről szól, hogy fantázia vagy igaz – mindenképpen a valóságot ragadja meg. A sokat olvasó ember és a sokat olvasó nép magától értetődőbben, pontosabban helyezi el magát a múltjában, így a jelenében is. Kosztolányinak pedig sokat köszönhetünk, mert – és ezt ő állítja magáról – nem értette az életet, ezért állandóan kíváncsian fürkészte, és mivel író volt, le is írta azt, amit látott. Nem azért írta le, hogy másokkal megértesse. Azért írta le, hogy az írás folyamatában ő maga megértse."

Száraz Miklós György: Édes Anna / Kosztolányi (Részlet az előszóból)