Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
2.400 Ft
1.920 Ft
Kedvezmény: 480 Ft 20%
Menny.:db
Gyártó: PIM - Kassák Múzeum
Elérhetőség: Raktáron

Elmozdulás – Munkáskultúra és életmódreform a Madzsar-iskolában / Worker Culture and Life Reform in the Madzsar School

PIM–Kassák Múzeum, 2012.

Nem értékelt

Elmozdulás

2.400 Ft
1.920 Ft
Kedvezmény: 480 Ft 20%
Menny.:db
Kívánságlistára teszem

Leírás

Elmozdulás – Munkáskultúra és életmódreform a Madzsar-iskolában / Worker Culture and Life Reform in the Madzsar School

Szerzők: Borgos Anna, Csatlós Judit és Konok Péter
Szerkesztő: Csatlós Judit

A kiadvány a Kassák Múzeumban 2012-ben megrendezett kiállítás katalógusa, amely az „Életmód és társadalmi mozgalmak a modernitásban” kiállítás-sorozat első tárlata volt.

PIM–Kassák Múzeum, 2012.

A katalógus Madzsar Józsefné Jászi Alice (1877–1935) budapesti mozdulatművészeti iskoláját mutatja be. Ezen belül is az ott zajló tevékenységnek a 20. század elején kibontakozó életmódreformhoz és a munkáskultúrához köthető szálait fejti ki. Madzsar Alice érdeklődése a testkultúra iránt részben családi indíttatású, de módszerére a németországi és norvégiai tanulmányútjain elsajátított női torna is hatott. Hazatérve, 1912-ben nyitott saját iskolát Budapesten, ahol kidolgozta saját mozgásrendszerét. A női, a kismama, a gyermek és a munkahelyi torna kifejlesztése mellett Madzsar Alice mozdulatművészeti munkássága is jelentős. Tanítványaival közreműködött Palasovszky Ödön avantgárd színházi előadásaiban, majd 1928-ban megalakult a Madzsar Művészcsoport is. Korának legjelentősebb művészeivel dolgozott együtt, többek közt Bortnyik Sándorral, Molnár Farkassal, Szelényi Istvánnal, Kozma Józseffel. Madzsar tornarendszerét A női testkultúra új útjai címmel 1926-ban megjelent könyvében összegezte. Szerinte a női testkultúra a női egyenjogúság egyik fontos eszköze lehet. Iskolája olyan szellemi műhellyé formálódott, amely a nők emancipációjáért is sokat tett. Szociálisan érzékeny, nyitott szemléletű művészek és tudósok sora – többek között Kálmán Kata és Sugár Kata szociofotósok vagy Liebermann Lucy pszichoanalitikus – indult útjára a korszakban kiemelkedő jelentőségű iskolából.

/ /

The catalogue introduces Alice Madzsar’s school of movement art, particularly its activities related to the life reform unfolding in the early 20th century and the workers’ culture. Mrs József Madzsar born Alice Jászi developed an interest in body culture partly from her family background and partly from Swedish gymnastics she had learnt during her trips to Germany and Norway. Back home she opened a school in Budapest in 1912 where she worked out a special system of movements. Besides developing physical exercises for women, expectant mothers, children and workplaces, Alice Madzsar also greatly contributed to movement art. With her pupils she collaborated in the performances of Ödön Palasovszky’s avant-garde stage productions and in 1928 the Madzsar Art Ensemble was also formed. She worked together with leading artists of the age including Sándor Bortnyik, Farkas Molnár, István Szelényi, and József Kozma. Madzsar summarized her method of gymnastics in her book of 1928 entitled New Roads in Female Physical Culture. She thought that women’s body culture could be an important instrument for women’s emancipation. Her school evolved into a workshop that did much for the equality of women. Open-minded, socially sensitive artists and scholars such as sociophotographers Kata Kálmán and Kata Sugár or the psychoanalyst Lucy Liebermann set out on their careers from this school of salient importance in that age.

Paraméterek

Író Kassák Lajos
oldalszám 81 o.
méret 16,4x22,4x0,7cm
súly 220 g
fekete-fehér archív felvételekkel illusztrált kiadvány
puhatáblás, ragasztófűzött

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

Mikor kölyök voltam, szertelen táncos, azt gondoltam, hogy a tízes-húszas években volna jó élni. Csodáltam azokat a nőket, akik akkor a társadalmi konvenciókkal mit sem törődve vállalták a szabadságot, döntéseikben nem az aktuális női szerepek adta lehetőségek játszották a főszerepet. Utat törtek, láthatóvá váltak, mégsem lettek a történelemkönyveink főhősei. Nem is a családban hallottam róluk, hanem újabb hősnőknek, például Fuchs Lívia tánctörténésznek, íróknak, rendezőknek, felvilágosult fordítóknak, furcsa, titkos társulatoknak tetsző szellemi közösségeknek köszönhetem a tudást róluk. Isadora Duncan vízióit például, aki azt írta: "A jövő táncosnője olyan ember lesz, akinek a teste és a lelke összhangban nő fel, s lelkének természetes nyelve testének beszédévé alakul. Az ilyen táncos nem egyes nemzet tulajdona, hanem az emberiségé lesz. Nem nimfákat, kacér nőcskéket fog ellibegni, hanem asszonyokat ábrázol majd a lehető legnagyszerűbben és legigazabban… Testének minden részéből értelem árad majd, ezrek üzenetét, asszonyok gondolatait és vágyait hozva el a világnak. A nő szabadságát táncolja majd el…"

Artner Sisso újságíró, tánckritikus megnyitó beszédét elolvashatja itt: A jövő táncsnőihez

A kiállításról bővebben itt olvashat: Elmozdulás

 

Az oldal tetejére