És ámulok hogy elmúlok

Születésének századik évfordulóján különleges szövegközléssel tisztelgünk József Attila emléke előtt. Közreadjuk a költő élete során keletkezett hivatali dokumentumokat, értelemszerűen hozzávéve néhány, halála után keletkezett aktát is.

A személyi dokumentumok – bizonyítványok, igazolványok, leckekönyvek –, hivatalos iratok – anyakönyvi bejegyzések és kivonatok, periratok a fellebbezésekkel, folyamodványok, szerződések –, különböző alkalmakból írt önéletrajzok nem ismeretlenek a kutatók és a szélesebb közönség előtt. Mégis meghökkentő, új összefüggéseket bemutató, sajátos életrajzot tárnak elénk az eddig főként hivatkozásokban szerénykedő adatok. Százhetvenkilenc dokumentum nem kevés, mégis maradtak nem dokumentálható vagy hiányzó események: például a szerelmek, amelyek soha nem jutottak hivatalos házasságig, a betegség, amelynek orvosi dokumentációja talán nem is volt, vagy ha volt is elpusztult, esetleg lappang.

A kutatás bogarászó, felfedező élményét tesszük lehetővé egy könyv olvasójának azzal, hogy a dokumentumok nem szedett szöveg formájában, hanem képként jelennek meg, így nemcsak az írott szövegek, hanem a korabeli nyomtatványok, bélyegzők, hivatali kézírásos rájegyzések, iktatások, aláírások, dátumok, keltezések és pecsétek is tanulmányozhatók. A József Attila életével, költészetével, foglalkozó szakirodalom olyan bőséges, hogy a képaláíráson, néhány magyarázó és technikai megjegyzésen kívül nem bocsátkoztunk szövegértelmezésbe.

„Ki lapengedélyt nem adott,

ki rendőrrel jegyeztetett föl rólam

utókorban hizelgő adatot.”