Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.

Gyereknap íróinkkal // 2. rész: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Szerb Antal

Ferró Csaba
2022. 05. 25. 17:24:57
Gyereknap íróinkkal // 2. rész: Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Szerb Antal
Gyereknapi sorozatunk folytatódik, ezúttal Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Szerb Antal gyermekkorának egy-egy apró részletét osztjuk meg olvasóinkkal.

Karinthy Frigyes
és a bizonyítvány

Vannak diákok, akik nagyon várják és büszkén mutogatják szeretteiknek a bizonyítványukat, és vannak olyanok is, akik legszívesebben át sem vennék. Nem volt ezzel másképpen az elemi iskolás Karinthy Frigyes sem. A jegyek ne tévesszenek meg senkit sem, akkoriban fordítottan volt az osztályzás értéke! A következő idézetek Gyermekkori naplójából (1898–1899, 1899‒1900) származnak:

Deczember 20 án Kedd.
Elmult a kedvem a bolondságtól, a tréfából való lett, szomorú valóság. E nap a legborzasztóbb nap az évben.

     Prém ma felolvasta a bizonyitványom.

[…] A hiányzókat irta be, s egyszerre azt mondja: Na igen Karinthy a kinek hittanból 1 ese van (!) Hm! De magyarból… pedig milyen eszes, milyen tehetséges fiu… Itt van! Ez mérgesit engem! Mindenik osztályba azt mondják: éles eszü, tehetséges, pompás gyerek s a bizonyitvány – rosz. Ha mondanák inkáb, ostoba tökfej, és adnának jó bizonyitványt mellé! De igy! --- nos magyar és németből: 3… De már erre felálltam! »Tanár ur! Én mindenki mondhatja úgy magyarból mint németből nagyszerün feleltem…« De én nem bánom a magyar 2 esre javitom, de aztán…! Aztán nekem még kegyelemnek kell venni! Ez igazság? Ez gazság! […] Mondot hosszú viczczet hogy megnevettessen, mindenki nevetet, én ugy áltam ott mintt egy kőbálvány, és akkor mondta hogy természetrajz: 3, földrajz… az! rajz… az a szörnyü, rond: 3 és a többi is: 3. A karácsony előttem… fucs! hej! csak tovább járhassak arra gondolok én most csak, az lenne szép ha Februárba már ugy irnám: 1899 Február 1 én. – Szobrász inas vagyok! Csak ne ne… jaj ne…

Karinthy Frigyes
Karinthy Frigyes 8 éves korában (Forrás: PIM Művészeti-, Fotó- és Relikviatár)

Márczius 20. Hétfő.
Hát elkezdjek irni? Hiszen igenesen fád van. Tehátlan ez az? Na persze…! Hittanból 2 esem lesz. Természetből javitottam. Kilátás a bizonyitványra:

                        

Gondolom

Ide ha meglesz irom milyen igazán?

Bár ilyen lenne:
Magyar 2 2 1
Német 3 3 1
Földrajz 3 3 1
Rajz 3 3 1
Természet 2 2 1
Hittan 2
véletlen!
2 1
Rondairás 3/4 3 1
Torna 3 3 1
Számtan 2 3

1


Az első két rovat között keresztben irva:]
Hát biz kiváncsi vagyok milyen lesz? Remélem jobb mint remélem! 
Olvastam: Gyurkovits fiuk, Herczeg Ferencztől roppant herczig nevetséges és érdekes és »igen gyönyörü« história.”


Karinthy Frigyes naplójának részlete (Forrás: PIM Művészeti-, Fotó- és Relikviatár)



Kosztolányi Dezső

születésnapja

Kosztolányi Árpád, Kosztolányi Dezső édesapja, szinte minden évben levélben köszöntötte fel felnőtt fiát születésnapja alkalmából. Erről a kedves szokásáról a PIMblogon lehet bővebben olvasni

1920. március 28-án kelt levelében így ír Dezső születéséről:

Édes fiam, ma, márc. 28-án, virágvasárnapon írom neked e levelet; holnap: 29-én lesz a születésnapod, mely 35 év előtt épen virágvasárnapra esett. Akkor boldogság költözött a házunkba te veled, örültünk jöttednek mi: apád és anyád, öreg szüleid is, kik velünk együtt édes reményekkel álltuk körül bölcsődet. 
(DÉR Zoltán (szerk.), A Kosztolányi család levelezéséből, Életjel, Szabadka, 1988)


Kosztolányi Árpád, Kosztolányi Mariska és Kosztolányi Dezső (Forrás: PIM Művészeti-, Fotó- és Relikviatár)

1926. március 26-án kelt utolsó levelét Kosztolányi Dezsőné életrajzi könyve őrizte meg:

Édes fiam, hétfőn, március 29-én, reggel fél nyolc órakor töltöd be életed negyvenegyedik évét. március 29-e, 1885-ben, mikor születtél, éppen virágvasárnapra esett. szép, enyhe, verőfényes tavaszi nap volt. vidáman, reményekkel telten állottunk az ágy körül, melynek párnái közt aludtad első édes álmaidat. anyai nagynéném, özv. mukics mátyásné született kádár rebeka (a jó rebi néni), mikor téged bepólyázottan a karjaiba vett, így szólott: »szép jeles napon született, híres ember lesz belőle.« ez a szeretet által sugallt jóslat immár bevált…  (Kosztolányi Dezsőné, Kosztolányi Dezső, Holnap, Budapest, 1990)


Kosztolányi Dezső 1891 körül, Meinhard Ágoston műtermében (Forrás: PIM Művészeti-, Fotó- és Relikviatár)



Szerb Antal,
a lelkiismeretes cserkész

Szerb Antal gyermekkorának fontos élménye volt a cserkészet. Lelkiismeretesen igyekezett követni az előírásokat, hogy jó cserkész váljon belőle, mint kiderült, gyakran okozott számára lelkiismeretfurdalást, ha nem sikerült teljesítenie az elvárásokat. Ezzel kapcsolatban 1914-es cserkésznaplójában, a Piarista cserkész feljegyzéseiben így írt:

Január 7.
Segítettem szüleimnek, barátaimnak. Első célomat ma sem valósíthattam meg. Elhatároztam, hogy udvarias leszek, és vonakodás nélkül fogok engedelmeskedni. Elmélkedés: miért szükséges a munka? Mert munka nélkül nem tudnánk élni. A küzdelem minden normális embernek életszükséglete. Mindenkinek célja tökéletesedni. (Almásytól hallottam.) Munka nélkül ezt nem éri el. Az elmélkedés is munka.
Cél: udvariasnak lenni, vonakodás nélkül engedelmeskedni, Bakonyival beszélni, elmélkedni a munkáról. (Almásyval beszélni erről.)


Szerb Antal és Károly (Forrás: PIM Művészeti-, Fotó- és Relikviatár)

Január 8.
A mai nappal nem vagyok megelégedve. Nem végeztem el eléggé kötelességeimet. Nagyobb jótettet nem csináltam, amint azt elhatároztam. Céljaimat nem teljesítettem eléggé. Ezért ezeket ismét kitűzöm, és iparkodni fogok teljesíteni ezeket. Örömet fogok szerezni szüleimnek. Elmélkedés: miért szükséges a munka?
Mert örömet nyújt. Mert élvezet a munka eredményét látni. Meg fogom látogatni a második tízpercben Almásyt. Verset fogok tanulni.


Szerb Antal (a hátsó térdelő) diáktársaival egy cserkészkiránduláson (Forrás: PIM Művészeti-, Fotó- és Relikviatár)

Január 9.
Egy hölgynek a villanyosban helyet adtam. Ma délelőtt feledékenységemnek, felületességemnek szomorú következménye volt. Igyekezni fogok, hogy ez többet ne forduljon elő. Délután gyóntam. Holnap áldozom.
Cél: méltón áldozni. Mértani rajzokat rajzolni.

Január 10.
Ma áldoztam. Délelőtt nagyon szomorú voltam, anélkül, hogy ennek okát tudtam volna adni. Elhatároztam, hogy fogok erről beszélni Majorral. Holnap beszedem az őrsi díjakat.
Cél: Bakonyival beszélni, lehetőleg a szombati hibákat jóvátenni, figyelni, szüleimnek örömet szerezni. Megkezdem az új napirend írását.

(Szerb Antal, Naplójegyzetek (1914‒1943), Magvető, Budapest, 2001)

Az oldal tetejére