Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
2.980 Ft
2.385 Ft
Kedvezmény: 595 Ft 20%
Menny.:db
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Raktáron

Hang-Kép-Írás | Örkény István

A Hang–Kép–Írás sorozat különlegessége, hogy a hang, a kép és a szöveg segítségével kísérel meg átfogó és természetesen elkerülhetetlenül szubjektív képet mutatni a választott szerzőről, jelen esetben Örkény Istvánról.

Nem értékelt

Hang-Kép-Írás | Örkény István

2.980 Ft
2.385 Ft
Kedvezmény: 595 Ft 20%
Menny.:db
Kívánságlistára teszem

Leírás

Hang-Kép-Írás | Örkény István

Szerk.: Vincze Ferenc
Szerk. hangmester: Gáspár György

Napkút Kiadó, Petőfi Irodalmi Múzeum
Budapest, 2018

ISBN: 978 963 263 791 4
ISSN 1416-1532

Örkény István munkássága hangsúlyos és megkerülhetetlen része a magyar irodalom 20. századi történetének. Emellett az író szövegei nem csupán az irodalomtörténet szerves részét képezik, hanem megszületésük óta az élő magyar irodalom hagyományának is újra és újra felbukkanó szövetét jelentik. Jelen album nem egyszerűen az írói, drámaírói munkásságot kívánja bemutatni, hanem a szerző életébe, hétköznapjaiba, dolgozószobájába is bepillantást enged, teszi ezt kevésbé vagy egyáltalán nem ismert fényképek, dokumentumok és kéziratok segítségével. A közel másfél száz képet felvonultató album láttatja az író életét, és mindeközben a szöveges vagy hangzó interjúrészletek által maga a szerző kalauzol végig bennünket a képanyagon.

A Hang–Kép–Írás sorozat különlegessége, hogy a hang, a kép és a szöveg segítségével kísérel meg átfogó és természetesen elkerülhetetlenül szubjektív képet mutatni a választott szerzőről, jelen esetben Örkény Istvánról.

Paraméterek

oldalszám 140
hosszúság 22,5 cm
szélesség 15,8 cm
súly 465 g
CD mellékelt igen

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

Örkény István: Vallomás

Mindenki ebédel.

Hanyatt fekve süttetem magam a napozóban, mely mélyen bele van építve a Balatonba. Nem messze tőlem, törökülésben, kisportolt, magasra nőtt fiú s egy nagyon barnára sült lány, fejét a fiú ölébe hajtva. Más senki. A lány behunyja szemét, mert a déli napfényt mint egy nagyító tükör veri vissza a víz.

A tó csöndes, csak alattunk, a napozó cölöpei közt szöszmötöl a víz. Más zaj nincs. Hogy meg ne halljam, fojtott hangon beszélget a fiú meg a lány.

Szóról szóra:

- Egyszóval, hol sült le így? - kérdi a fiú.

- Nem mondom még egyszer - válaszolja a lány.

- Kérem szépen.

- Úgyis elvicceli.

- Isten bizony, nem viccelek.

- Már mondtam, hogy a villanytelepi strandon.

- Egyszóval, ez egy villanysülés?

Nevetnek. A fiú jobb keze öt ujja végigszalad a lány karján, súlytalanabbul, mint egy madár árnyéka a vízen. A lány elhúzza a karját. A fiú újra végighúzza rajta a kezét. A nevetés elül.

- Képzelem, micsoda strand az - mondja a fiú.

- Nagyon szép strand - állítja a lány.

- Csak gyerekek járnak oda?

- Inkább csupa felnőtt. Mindjárt mély a víz.

- Meddig ér magának? - duruzsol a fiú.

- Ki is van írva: Csak úszóknak.

- Egyszóval eddig ér? - dünnyög a fiú.

A lány hasa meztelen. A fiún is csak egy gyermekarasznyi fecskenadrág van, a lányon még annak is csak kicsinyített mása, egy kék kendőcsücsök az ágyékára kötve s két kis sapka a mellein. Nem is ruha ez, csak borogatás. Lefejti hasáról a fiú tenyerét, erre az bal kézzel átfogja a lány csuklóját, a lány szabadon maradt keze a fiúét, s úgy összegabalyodik a kezük, mint a szabadfogású cselgáncs birkózásban. Csakhogy ők oly szelíden birkóznak, ahogy egy újszülött kapkod kezével a lába, lábával a keze után; az a négy kéz, vélnéd, egyetlen testnek a tartozéka.

S halkan, galambi hangon nevetnek. Aztán megint elül a nevetés.

- Egyszer megnézem azt a strandot - mondja a fiú.

- Úgyse nézi meg - mondja a leány.

- Ha mondom.

- Úgyse.

- Isten bizony - mondja a fiú.

- Hogy kell odamenni?

- A villanytelepnél egy kicsivel tovább. Az van kiírva: "Augusztus Huszadika Strandfürdő."

- Nem értem - mondja a fiú, s mintha nehezülne a hangja.

- Mit nem ért? - kérdi a lány, ő is lassabban, nehezen csordulón.

- Villanytelepinek hívják?

- Villanytelepinek.

Jobb vállán pihen a fiú keze. Nem pihen; lassan elindul lefelé.

- És Augusztus Huszadikának?

- Az a neve.

- Egyszóval, ez a keresztneve.

Ezen megint nevetnének, de valahogy nem akar világra jönni ez a nevetés, mert a fiú keze becsúszott a fürdőtrikó alá, és ott marad. A leány behunyt szemmel, tétován keresi a fiú kezét, de nem tudja eltávolítani onnan, ahová befészkelte magát. Ezek pontosan egymásba szabottak, a férfitenyér és a női mell.

- Villanytelepi? - kérdezi a fiú rekedten.

- Villanytelepi - mondja rekedten a lány.

- És Augusztus Huszadika - mondja rekedten a fiú.

- Augusztus Huszadika - mondja rekedten a lány.

Az oldal tetejére