Leírás
"Határincidens"
Tanulmányok Szilágyi Domokosról
Szerk.: Palkó Gábor, Szilágyi Zsófia Júlia
Petőfi Irodalmi Múzeum
Budapest, 2016
ISBN: 978 615 5517 10 5
ISSN 2064-7581
A Petőfi Irodalmi Múzeum 2015. október 1-jén, Határincidens címmel - Magyarországon első alkalommal - Szilágyi Domokos-konferenciát szervezett, kapcsolódva a költő halálának 40. évfordulójához, valamint ahhoz, hogy a költő hagyatéka a Múzeum gyűjteményébe került. Az ülésszakkal, illetve az annak anyagára épülő kötettel a célunk az erdélyi magyar költészetet meghatározó, de a '60-as, '70-es évek magyar költészetében is megkerülhetetlen Szilágyi Domokosról kialakult irodalomtudományi kép felmérése, sok vonatkozásban megteremtése, az életműnek a kortárs poétikai, irodalomelméleti szempontok szerinti (újra)olvasása, kanonizációs lehetőségeinek vizsgálata. A kötet révén, erdélyi, vajdasági és magyarországi kutatók írásai által, egy összetettebb, a határokat „felfüggesztő”, a magyar költészet egységét, a kölcsönös hatásokat, érintkezéseket megmutató Szilágyi-kép bontakozhat ki.
(Palkó Gábor és Szilágyi Zsófia Júlia előszavából részlet)
Paraméterek
| Író | Szilágyi Domokos |
| oldalszám | 223 |
| hosszúság | 20 cm |
| szélesség | 13 cm |
| súly | 245 g |
Vélemények
Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Irodalmi töltet
Méliusz Anna: Dokumentum / Emlékképek Szilágyi Domokosról
Hazafelé menet az erdőn keresztül, a kolostor felé vettük utunkat. Ezen az erdei úton volt egy kocsma. Bementünk. Rendeltünk egy-egy kávét és vodkát. Domi meglátta az ócska Wurlitzert. Felragyogott. Megnéztük a listát, hogy milyen zeneszámokat hallgathatunk. „Mit akarsz hallani?” – kérdezte Domi. „A Ramónát” – feleltem. Domi bedobott egy pénzegységet, aztán még kilencet, és bekapcsolta a zenegépet. Amint megszólalt, azt mondtam Dominak: „Táncoljunk!” „Lehet a Ramónára táncolni?” – kérdezte. „Miért ne lehetne? Próbáljuk meg!” – feleltem. Tudtam, Domi nem tud táncolni, semmiféle zenére. Mégis táncoltunk. A Ramónára.
Összekapaszkodva keringőztünk, csoszogtunk ide-oda. A többi ottlévő vendég is felállt, de aztán csalódottan visszaereszkedtek a helyükre, a lassú ütemre nem volt kedvük táncolni. A végén mi is visszaültünk a helyünkre. A következő zenedarab ugyancsak a Ramóna volt. Ismét felálltak a táncolni vágyó fiatalok, megint csak csalódtak. „Igyuk ki gyorsan az italunkat, és takarodjunk, ebből hirig lesz…” – mondta Jóska. Domi halkan, mosolyogva megszólalt: „Én tíz Ramónára fizettem be a Wirlitzerbe…” Egy pillanat alatt kihörpintettük a kávét, a vodkát, fizettünk és elpályáztunk. Már felértünk a kastély közelébe, amikor még mindig a Ramóna bús melódiáját hallottuk. Domi ezen a csínyen úgy kacagott, hogy az oldalát fogta. Persze, mi is. Soha azelőtt, de azután se láttam így nevetni.
