Irodalmi töltet | Magazin

Folytatódik a PIM Bolt költészetnapi interjúsorozata, amelyben a Petőfi Irodalmi Múzeumban dolgozó kortárs költőkkel beszélgettünk. A második részben Mirtse Zsuzsa, Babiczky Tibor és Halmi Tibor válaszolt kérdéseinkre.

„Mindig az volt a törekvésem, hogy egy olyan helyet hozzunk létre, ahol az irodalomszerető emberek, az alkotók, a közvetítők és a befogadók egyaránt jól érzik magukat.”
(E. Csorba Csilla, Itt éltem az életemet, Litera.hu)

Április 11-e József Attila születésnapja és egyben a magyar költészet napja, melyre a PIM Bolt webshopja nem csupán akciókkal készült, hanem egy-egy interjúval a múzeumban dolgozó költőkkel. A Petőfi Irodalmi Múzeum életének szerves része volt és a palota falai között tevékenykedett mindig is számos kortárs író, költő és irodalmár, akár munkatársként is. (Erről bővebben a PIM szakmai blogján olvashatnak majd később). Az interjúsorozat első részében a PIM Médiatárában dolgozó Wirth Imrével és Puskás Dániellel beszélgettünk.

Az aláírás egyszerre fejezi ki egy kézirat vagy dokumentum hitelességet, kezeskedik tulajdonosa személyazonosságról, de a saját kézjegy megkülönböztető jelleget is kölcsönöz írója stílusának. A szignó misztikus jelenlétet ad a szerző halála után a leveleinek vagy kéziratainak. De mi is adja az írói aláírás titokzatos jelentését, amitől úgy megnő egy dedikált könyv értéke és jelentősége? Mi a szerzők viszonya saját nevükhöz és mitől válik személyisége kifejezőjévé egy író saját kézjegye? Ebben a rövid írásunkban annak eredünk nyomába, hogy saját aláírásuk hogyan foglalkoztatta a szerzőket és hogyan válhat ez jelentőssé az utókor számára.