Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
1.800 Ft
1.440 Ft
Kedvezmény: 360 Ft 20%
Menny.:db
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Raktáron

Kertész Imre bibliográfia

A bibliográfia Kertész Imre 80. születésnapjáig követi nyomon az életmű alakulását és fogadtatását. Az ünnepi megjelenés a lezárhatatlan anyaggyűjtésnek szerencsésen határt szabott ugyan, ám a további gyűjtőmunka és feldolgozás mégsem tekinthető befejezettnek.

Nem értékelt

Kertész Imre bibliográfia

1.800 Ft
1.440 Ft
Kedvezmény: 360 Ft 20%
Menny.:db
Kívánságlistára teszem

Leírás

Kertész Imre bibliográfia

Szerző: Hafner Zoltán

Petőfi Irodalmi Múzeum
Budapest, 2009

ISBN: 978 963 9401 64 8

,,Bibliográfiánk teljességre törekvően regisztrálja Kertész Imre 1975 és 2009 között nyomtatásban megjelent műveit, az eközben született magyar nyelvű szakirodalmat, és kiegészül a kötetben megjelent fordítások, valamint a szépirodalmi munkák színpadi és filmadaptációinak adataival. E csoportosításnak megfelelően a kötet három fő részből áll, s mindegyikük további alfejezetekre tagolódik. A tételek valamennyi esetben kronologikusan követik egymást. […] A Bibliográfia Kertész Imre 80. születésnapjáig követi nyomon az életmű alakulását és fogadtatását. Az ünnepi megjelenés a lezárhatatlan anyaggyűjtésnek szerencsésen határt szabott ugyan, ám a további gyűjtőmunka és feldolgozás mégsem tekinthető befejezettnek.”

(Hafner Zoltán)

Paraméterek

oldalszám 226
hosszúság 22 cm
szélesség 14,5 cm
súly 306 g

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

Esterházy Péter: Az örömről (részlet)

De hát az olvasás hosszú távú program; mert erre kaptunk lehetőséget, arra, hogy, metaforikusan szólna, olvassuk Kertész könyveit. Hogy mit is mond. Miről mit. Mi történt. És főként mi történik. Ezt a jelen időt fontosnak tartom, a művészet sosem a múltról beszél, az legföljebb olykor témája. Az egyik legnagyobb irodalmi élményemet Kertész Jegyzőkönyvének köszönhetem, annak példaszerű megélését, hogy mire jó az irodalom. Az ő pillantása révén lett nekem is tekintetem, az ő érzékenysége teremtette meg az enyémet, s láthattam rá a saját kiszolgáltatottságomra, sőt talán szenvedésemre, melyet amúgy észre sem vettem volna.
Esélyről beszéltem, miközben Kertész, ne színezzük, azt mondja, nincsen esély. Illetve még csak nem is mondja ezt, nem beszél erről, mert erről nincs mit. Ez így elég kellemetlen. Kertész művészete kellemetlen. Ez a valódi szintje az olvasásnak, a históriaiból kinövő ontológiai szint, az a bizonyos általános emberi. Kertész otthontalansága nem politikai természetű, miképpen szabadsága sem. Nem az embertelenségről beszél, hanem az emberről, nem fontos humanista elvek irodalmi megjelenítője (a köntös!), ennél vadabb, elemibb, zavarbaejtőbb. - Üldögéltem egyszer Weöres Sándorral a háza előtt a járdán. Társalogtunk. Még hallom kántáló, magas gyerekhangját, ahogy kis elégedettséggel mintegy a cigarettájába mondja: "Én soha nem fogok Nobel-díjat kapni, igazuk van, nem vagyok elég előremutató." Kertész se az, ebben a vonatkozásban, lehet mondani, tévedett a Svéd Akadémia. Nem is hátramutató. Kertész írásainak nincs morális mutatóujja, mely figyelmeztetőn és rögtön számonkérőn fölemelkedne. Nem előre, nem hátra, hanem meg, megmutat.
Kertész Imre neve épp most kerül azon emblémák közé, melyekről a közhelyeket kedvelő világ fölismerni szokott minket: Bartók, Puskás, piroska, puszta, pálinka, Kertész Imre. De az ő művészete (persze) ezen túl kezdődik, Nobel-díjon innen és túl.

(Élet és irodalom, XLVI. évfolyam, 43. szám, 2002. október 25.)

Az oldal tetejére