Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, értesüljön elsőként új kiadványainkról, termékeinkről!
150 Ft
Menny.:db
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Raktáron
Nem értékelt

Kisfiú játékágyúval

150 Ft
Menny.:db
Kívánságlistára teszem

Leírás

Kisfiú (Székely László) játékágyúval

Székely Aladár felvétele, 1915 körül

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

Székely László

A fiú, László fejlődésének dokumentálása a fotografálás mesterségének családi hagyományozódása szempontjából lehet lényeges. Székely Aladár nem híresült el gyerekfényképészként, bár tudjuk, jó iskolát kaphatott Mai Manó műtermében. Gyermekfelvételeivel (a Kriesch család gyerekeivel, Zsófia hercegaszszony kislányával, Wallesz Luca képével, Az Én Újságom reklámjával) gyakran szerepelt a lapokban, például az Új Időkben, néha pályázatokra, kiállításokra is küldött belőlük. Fiáról egészen kiskorától készített fotográfiái példát mutatnak azoknak, akik akár a Mai Manóétól eltérő, a gyerek vonásaira, tekintetére, elkapott mozdulataira koncentráló felvételekre vágytak. A háttér ezeken is semleges, néhány, a gyermek nemére jellemző attribútum (labda, baba, ólomkatona, kard) szerepel rajtuk, jól öltözöttség, polgári biztonság sugárzik ezekről a képekről. „Semmi sincs bennük a régi édeskés és tréfás gyermek-felvételek »ötletességé«-ből” – írja dicséretként Nádai Pál 1914-ben az Országos Iparművészeti Társulat Gyermekművészeti Kiállításán szereplő Pécsi József, Rónai Dénes, Székely Aladár, Révész Imre és Bíró Irma fényképészek munkáiról. Hogy a mesterség apáról fiúra száll, megfelelt a polgári család értékrendjének: Székely Aladár László fiának nemcsak jó nevelést adott, de a fotografáló művészet fogásait is elsajátíttatta vele. Az 1930-as évek elejétől 1943-ban bekövetkezett haláláig László vezette a nagy múltú műtermet, érdekelte az akt-, a tánc-, a divatfényképezés is… Egy sikerekkel kecsegtető élet és pálya tört derékba a voronyezsi fronton. E családi fotók fontos forrásai a magánszféra és a mikrotörténeti kutatásoknak, ugyanakkor a magára találó művészeti ág, a portréfényképezés eddig nem ismert példái is. A családi képek együttes szerepeltetése felhívja a figyelmet arra az értékőrző szerepre, amelyet Aladár, Irén és László, mindhárman tudatosan betöltöttek, mindaddig, míg a feleség a bombatalálat érte műterem „kincseit” már csak menteni igyekezhetett.

Az oldal tetejére