Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, értesüljön elsőként új kiadványainkról, termékeinkről!
2.400 Ft
1.920 Ft
Kedvezmény: 480 Ft 20%
Menny.:db
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Raktáron

Ködlovagok könyv
Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón 1880-1914

Nem értékelt

Ködlovagok könyv

2.400 Ft
1.920 Ft
Kedvezmény: 480 Ft 20%
Menny.:db
Kívánságlistára teszem

Leírás

Ködlovagok
Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón 1880-1914

Szerk.: Palkó Gábor

Petőfi Irodalmi Múzeum
Budapest, 2012

ISBN: 978 963 9401 83 9

„A Petőfi Irodalmi Múzeumban a Ködlovagok. Irodalom és képzőművészet találkozása a századfordulón (1880−1914) című tárlat (2010. november 10. – 2011. szeptember 16.), illetve az azonos című konferencia (2011. szeptember 8.) ezekre a kérdésekre keresett választ: a századforduló művészetének önértelmező alakzatai (lirizálódás és énkultusz; atmoszféra és hangulat; köd, fátyol és homály stb.) hogyan működtethetőek irodalom és képzőművészet találkozásának leírásában és bemutatásában – egy évszázad távlatából.” (Palkó Gábor)

Paraméterek

oldalszám 199
hosszúság 23 cm
szélesség 16 cm
súly 402 g

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

Juhász Gyula: Gulácsy Lajosnak

Lajos, elér-e hozzád még a hangom,
Mely úgy remeg, mint nyárfák estelen,
Ha rajtuk ring az alkonyi harangszó
S rájuk ragyog a csillagszerelem,
Elér-e hozzád hangom, a szívedhez,
E nagy, bíbor virághoz, mely beteg
És az agyadhoz, mely - ó drága serleg! -
Gyász és nyomor borával telve meg!
Elér-e hozzád hangom, a naiv, bús
Juhászkolomp a végtelen teren
És fölver-e egy percre álmaidbul,
Melyekben nincs már többé értelem?
 

Ó értelem! Hogy tudja ezt a többi,
A kalmár, börzés, a kalóz, betyár,
Csak okosan, csak adni, venni, ölni,
Törvényesen, míg az idő lejár.
Csak enni, nőszni és álmodni néha,
De óvakodva, mert itt élni kell,
Potom a szépség és művésze léha,
Csak egy a mentség, egy csak: a siker!
 

Lajos, emlékszel, amikor először
Kerített össze minket alkalom,
A boldogságos, békés délelőttön
Gauguinnek száz lázálma a falon?
A sárga fényben a kövér banánok
S a sárga tájon barna emberek,
Az elveszett Éden, mely fájva-fájón
Bennünk zokog, ujjong, ragyog, remeg.
S a furcsa bálvány, szent fából faragva,
Mosolya sír és bánata mosoly,
Önarcképem! - mondottad és a zajban
Kacajod bongott, mint ha szél dobol!
 

Lajos, emlékszel Váradon, tavasszal
A kis csapszékben, hol Watteau lakott,
Lerajzoltál, vén márkit, vaskalappal
S tegnapnak láttad már a holnapot.
A Köröst néztük és láttuk Velencét,
A kávéházban Goethe ült velünk,
Esengtük Grandet Eugenia szerelmét,
A csillagot kerestük, amely letünt.
 

A csillagot kerestük... merre is vagy,
Hisz még nem hullottál az éjbe le,
Még ég fölötted estenden a villany,
Még mérik, lázad nő, vagy süllyed-e?
Lajos, hiszen mi voltunk már azóta
Ott is, tudod, nem mondom, fáj a szó...
Ahol ketyeg a lélek, mint az óra,
De nem mutat időt, irtóztató.
 

Te ott maradtál, hallom, jobb neked már,
Mint ez a másik, józan, gaz pokol,
Hol gond, ital, nő, robot és a seft vár
S a legszebb vágy legrútabban lakol.
Te ott maradtál: téren és időn túl
Sétálsz a kertben, csillag s híd alatt,
Nem hallasz már ugatni szűkölő bút
S nem látod a halált, amint arat,
A mosolyt, melyet festett Lionardo,
Nem látod a nőn, - csöndesen halad
Agyadban, mint a Léthe, mint az Arno,
Az örök semmi a vak nap alatt.
 

Nincsen remény s te nem tudod. Szeliden
És finoman - hisz művész vagy, Lajos -
Babrálsz a párnán ujjaddal. Az Isten
Legyen irgalmas. Ó csodálatos
Szent, tiszta művész, Giotto jó utóda,
Alázatos, hű, tőled nem kiván
Már e plánéta semmit és a holdba
Nakonxipán vár már, Nakonxipán!

Az oldal tetejére