Örkény István:
„Nekem egész gyermekkoromon keresztül öröm és játék volt”
A legtöbb gyerek nagyon várja a nyári szünetet, aminek hamarosan el is érkezik az ideje. Hogy ne teljen unalmasan a nyár, Örkény Istvántól lehet ötletet meríteni, hogy mivel foglaljuk el magunkat a szünidőben. Egy interjúban így vallott arról, miként teltek gyerekkori vakációi a vidéki nagyszülőknél:
„Persze hogy métáztam. De ha már ezt kérdezed, valóban, ami nekem egész gyermekkoromon keresztül öröm és játék volt, az sokkal messzebb állt az irodalomtól, és sokkal közelebb állt a természettudományhoz. Hogy példákat mondjak, én akvarista voltam egész gyermekkoromban. Szenvedélyesen tenyésztettem halakat, ma is emlékszem a csodálatos nevükre, volt egy Xiphophorus nevű halam, amelyiknek hosszú, szivárványszínű farka volt; békám is volt, levelibékám, tarajos gőtém, ezeket mind szenvedélyesen etettem, figyeltem, könyveket bújtam a kedvükért. Habár szenvedélyes olvasó is voltam, már amennyire egy gyerek olvas, és amit olvas. […]
Örkény István édesanyjával (Forrás: Örkény István-hagyaték / Radnóti Zsuzsa)
Az akkor szokásos gyerekirodalmat, ami May Károly, Verne és Jókai volt. Azt a Jókai-sorozatot, amit ott látsz a polcon, azt én a tizenkettedik születésnapomra kezdtem kapni, mert akkor indult, és attól kezdve minden karácsonyra és születésnapomra tíz Jókai-kötetet kaptam, mert így jelent meg a sorozat. Jókait máig hallatlan csodálattal és szeretettel olvasom; bár ritkán jutok hozzá, hogy olvassam, de akkor mindig csodálom, és mindig elábrándozom rajta, hogy micsoda zsenit adott nekünk a sorsunk benne. Képzeletét és nyelvének elmondhatatlan gazdagságát és hajlékonyságát ma sem bírom úgy nézni, mint mindennapos írásművet, hanem mint valami rendkívülit.”
(Életrajzi beszélgetések, Lázár István, 1978)
József Attila
és a kiskunsági nyarak
József Attila is sok időt töltött gyerekkorában vidéken, viszont egészen más okból. Őt azért küldte az édesanyja a vidéki rokonokhoz, mert szűkösek voltak az életkörülményeik és sokat kellett dolgoznia, hogy fenntarthassa a családot.
József Attila, ismeretlen felvétele, 1920 eleje (Forrás: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
József Jolán így írt ezekről az időkről:
„Attila elemi iskolás korában három nyarat töltött halászó nagybátyánk kunyhójában. A bácsi ekkor messze a falutól, a zsombékos halastó partján lakott és varsáit vigyázta a vízben, esténként pedig hálóit foltozgatta. Mari néni meszelt, kenyeret dagasztott és – beszélt. A kisfiú nagyon szerette őket, a füstölgő vizet, ahol »lóg a káka kókkadón a pusztaságba«. A falu határa, a kis tanyák, puha szántások esővert gerezdjei, a ritkás erdők, a szántón borongó nyárfák, az országúton álló jegenyék, a falusi ebek, búsongó boglyák, a kiskún parasztok megszállták szívét és képzeletét.”
(József Jolán, József Attila élete, Cserépfalvi, 1947)
Csáth Géza
és „Apuska fényképezője”
Csáth Géza PIM-ben őrzött fotóhagyatéka azért is különleges a többi korabelihez képest, mert sokkal több, privát családi térben készült kép született a gyerekekről. Csáth édesapja, id. Brenner József gyakran fényképezte a család tagjait, eseményeit, összejöveteleinek pillanatait egy 1898-ban vásárolt fényképezővel – olvasható a PIMblog egyik korábbi, az író gyerekkorával foglalkozó bejegyzésében is.
Csáth Géza, Meinhardt Ágoston felvétele, 1888. (Forrás: PIM Művészeti, Relikvia- és Fotótár)
Csáth tízéves korától vezetett naplójában a következőképp emlékezett vissza a fényképezőgép megvételére:
„Ma vett Apuska egy fényképezőgépet 50 forintért. Ma délután hozták el.
18 cm magas és 14 cm széles a legnagyobb kép, amit lehet vele fotografálni.
Azonkívül pillanatnyi fölvételt is lehet eszközölni, kisebb képeket és tájképeket is lehet fölvenni.”
Az itt látható fényképet Szabadka jó nevű műtermi fényképésze, Meinhardt Ágoston készített a mindössze 2 éves Csáth Gézáról, azaz Brenner Józsefről.
A cikk hamarosan folytatódik további költők és írók gyermekkori élményeivel.
