Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
2.500 Ft
2.000 Ft
Kedvezmény: 500 Ft 20%
Menny.:db
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Raktáron

Mars és Apolló közt

Írók és más értelmiségiek az első világháborúban

 

Nem értékelt

Mars és Apolló közt

2.500 Ft
2.000 Ft
Kedvezmény: 500 Ft 20%
Menny.:db
Kívánságlistára teszem

Leírás

Mars és Apolló közt
Írók és más értelmiségiek az első világháborúban

Szerző: Balázs Eszter

Petőfi Irodalmi Múzeum
Budapest, 2021

A római Pantheon két illusztris alakját megidézve Balázs Eszter tanulmánykötete arra keresi a választ, milyen volt a magyar értelmiség köreiben a nagy háborúhoz való viszonyulás. 1914?1918 között az értelmiség szerepvállalása példátlan volt az emberiség addigi történetében: a szellem emberei, a kulturális termelők sem korábban, sem később nem támogattak
ilyen tömegesen és kitartóan háborús célokat, ezzel világszerte előidézve a szellemi élet soha nem látott mobilizációját. Idővel azonban a Monarchia Magyarországán a háborús lelkesedés intenzitása alábbhagyott, s helyét az értelmiségi körökben is az általános beletörődés vette át. Így - bár első látásra paradoxnak tűnik - a magyar értelmiség egyre inkább békevágyó
többsége sem fordult szembe a háborúval, s a pacifista szellemiség is csak keveseknél párosult radikális háborúellenességgel.
Balázs -- az előadássorozatoktól a folyóiratokon, levelezéseken, naplókon át egészen a harctéren elesett értelmiségivel kapcsolatos toposzokat mozgató sajtócikkekig -- változatos írott forrásanyag segítségével tárja elénk azt a sajátos diskurzus- és reprezentációegyüttest, amely révén az írók és más értelmiségiek elősegítették a háború társadalmi elfogadását és totalizálását. Könyvében arra is keresi a választ, hogy milyen stációi voltak a szellemi demobilizációnak, és hogy miért volt nehéz az írók többségének teljes mértékben szembefordulnia a háborúval.

Paraméterek

oldalszám 290
hosszúság 25 cm
szélesség 18 cm
magasság 1,5 cm
súly 553 g

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

Babits Mihály: Fortissimo

Haragszik és dul-fúl az Isten
vagy csak talán alszik az égben,
aluszik vagy halott is épen - ki költi őt föl, emberek?
Anyák, sírjatok hangosabban:
akit föl nem ver annyi ágyú,
rezzenti-é gyenge sírástok?
És ne is könnyel sírjatok,
mert a könny mind csak földre hull:
hanggal sírjatok föl az égre,
sírjatok irgalmatlanul:
ne oly édessen mint a forrás,
ne oly zenével mint a zápor,
ne mint a régi Niobék:
hanem parttalan mint az árvíz,
sírjatok vagy a görgeteg
lavina, sírjatok jeget,
tüzet sírjatok mint a láva!
A drága fiúk hullanak
vérben a hóra napra-nap.
Ne hagyjatok aludni senkit:
ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva,
de érdemes-e félni még?
és érdemes-e élni még?
Ó, mért nem hallani hangotok?
Menjetek a piacra sírni,
sikoltsatok a templomokban
vadak asszonyai, vadakká
simuljatok őrjítő, őrült
imában!

És ha hasztalan
ima, sírás: - mi káromolni
tudunk még, férfiak! Ma már
hiszünk káromlani-érdemes
alvó magasságot a Sorsban.
Hányjuk álmára kopogó
bestemmiáknak jégesőjét!
Mért van, ha nincs? Mért nincs, ha van?
Tagadjuk őt, talán fölébred!
Cibáljuk őt, verjük a szókkal!
mint aki gazda horkol égő
házban - a süket Istenét!

Süket! Süket!...

Ó ma milyen jó
volna süketnek mint az Isten!
Süket a föld, nem érzi hátán
hadak alázó dobogását.
Jó volna süketen csirázni
mint virághagyma föld alatt:
minden süket földben, Istenben
csak az ember szakadt ki a
süket Istenből iszonyokra
kikelt belőle féreg-módon,
Isten férgének, viszkető
nyüzsgésre, fájni - mert, ami
nem süket Isten: fájdalom,
míg az Istenbe visszahal!

(Babits Mihályt ezért a verséért perbe fogták, és a Nyugatnak lefoglalták a számát, amiben megjelent.)

Az oldal tetejére