Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
2.800 Ft
2.240 Ft
Kedvezmény: 560 Ft 20%
Menny.:db
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Raktáron

Museum super omnia
Tanulmányok E. Csorba Csilla születésnapjára

Kötetünk szerzői ünnepi tanulmányokkal köszöntik E. Csorba Csillát, tisztelegve több évtizedes, szakmai mércévé lett intézményvezetői, muzeológiai és fotótörténészi pályája előtt. Múzeumi munkatársai, valamint pályatársai (történészek, irodalom-, művészet-, színház- és fotótörténészek) ezúton kívánnak a korábbi évekhez hasonlóan sok energiát és kitartást, hogy tovább folytathassa azt a szellemi építkezést, amelynek igénye áthatotta egész pályáját.

Nem értékelt

Museum super omnia

2.800 Ft
2.240 Ft
Kedvezmény: 560 Ft 20%
Menny.:db
Kívánságlistára teszem

Leírás

Museum super omnia
Tanulmányok E. Csorba Csilla születésnapjára

Szerkesztő: Kovács Ida, Sidó Anna
Olvasószerkesztő: Dauner Orsolya Cecilia, Komáromi Csaba, Lukács Ágota, Sulyok Bernadett

Borítóterv: Kaszta Móni, Arkas Design
Tördelés: Gembela Zsolt


© Petőfi Irodalmi Múzeum, 2022
© Szerzők, Szerkesztők, 2022
© Szilágyi Lenke, 2017


Kiadó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Felelős kiadó: Demeter Szilárd főigazgató
ISBN 978-615-5517-77-8

A tanulmánykötet tartalma a szerzők különféle szakmai profiljának és egyben E. Csorba Csilla széles kapcsolatrendszerének megfelelően igen változatos, tükrözve az ünnepelt szerteágazó érdeklődését. A dolgozatok sokféleségét indokolja az a diszciplínák közti átjárhatóságra törekvő megközelítésmód, amely Csilla múzeumi praxisát is jellemezte. A fejezetekben számos olyan téma szerepel, amely egyaránt kötődhet tudományos és személyes érdeklődéséhez, illeszkedve kultúrára nyitott személyiségéhez. A könyvben szereplő ünneplők köre egyúttal lefedi azokat a mikroközösségeket, amelyekhez Csillát évtizedes munka- és baráti kapcsolat fűzi. E közösségek, illetve tudományágak képviselői elismeréssel adóznak kultúrát pártoló, következetesen a legjobb minőségre törekvő, újat teremteni akaró, a lehetőségekkel élni tudó, közösségteremtő, humánus személyisége előtt.


TARTALOM

Tabula gratulatoria
Bevezető
Köszöntő
Interjú E. Csorba Csillával

Irodalomtörténet / Kultusz
Szilágyi Márton: Isten, haza, hatalom – Bessenyei György: Ágis trágédiája
Margócsy István: Egy elfeledett művészallegória
Ratzky Rita: Retorikai és képi eszközök Petőfi tájlírájában
Fráter Zoltán: Találkozások Jókaival
Rózsafalvi Zsuzsanna: Megjegyzések az Ambrus-életmű textusai azonosíthatóságának problémáihoz
Borbás Andrea: „A kesely arcú pogány” – Az Ady-líra beszélőjének testi reprezentációiról
Zeke Zsuzsanna: „isteneimtől megválni nem szeretek” – Ady Endre alakja Boncza Berta 1910–1914 között írt leveleiben
Cséve Anna: A narráció működőképességének próbája Móricz Zsigmond és Holics Janka levelezésében (1902–1904)
Szilágyi Judit: „kéne még sötétlenem vagy fénylenem” – Füst Milán, a „költők költője”

Szöveg / Kép
Kelevéz Ágnes: „összecsodálni e gyors jelenéseket itt” – Hol nézhette meg Babits a Mozgófényképet ihlető filmet?
Tverdota György – Kemény Aranka: „Képzőművészet és költészet szent szövetsége” – Békeffi György kiadatlan rajzai József Attila A Kozmosz éneke című szonettkoszorújához
Sidó Anna: Fotóreprezentációk Kosztolányi Dezső Édes Anna című regényében
Horváth Csaba: „…száz vagy ezer különböző nézőpontból készített felvétel” – A fénykép mint a nyelv eszköze a kortárs magyar epikában

Kép / Ikonográfia
Bicskei Éva: Korpuszok és korporealitások I. – Egy Berzsenyi-ikonográfia helyett
Vaderna Gábor: Korpuszok és korporealitások II. – Berzsenyi Dániel igazi arca
Kovács Ida: Talányok Vachott Sándor dagerrotípiája körül
Boka László: Két ismerten is „ismeretlen” nagyváradi Ady-fotó 1908-ból

Történet / Kép
Asztalos Emese: Ivánka Imre: Album von Königgrätz
Saly Noémi: Egy biztos: hogy semmi nincs úgy – Bolyongás fotó-, kávéház- és várostörténetekben
Kövér György: Szöveg kép nélkül – Józef Kruszewski akvarelljei nyomában
Fejős Zoltán: „Péntek este a rádióba énekelek…” – Az első magyar nyelvű rádióadás és az amerikai (magyar) médiaközeg változása
Pajkossy Gábor: Dicstelen lapok alma materünk történetéből (1969–1975)

Történelem / Művelődéstörténet
Hermann Róbert: A versszakokra vágott kézirat – avagy mi történt a Landerer és Heckenast nyomdában március 15-én?
Fónagy Zoltán: „Minden nevelőnők mintája” – Az ismeretlen Tenczer Lilla és nevelőintézete
Draskóczy István: A selmecbányai Bányászati Akadémia hallgatói a 19. század első felében
Csorba László: Egy rejtélyes tábornok Velencében
Fehér György: „Akinek érdemén felül van, adósa annak, akinek hibáján kívül nincs.” – Gróf Apponyi Franciska, egy elfelejtett jótékonykodó
Komáromi Csaba: Egy „fekete bárány” – Károlyi Viktor (1839–1888)
Mészáros Zsolt: Ádámok kosztümben: a modern férfidivat kellékei

Művészet / Történet
Szücs György: Tűnődő séta a Képíró utcában
Rockenbauer Zoltán: A párizsi kubizmus másik szegedi szobrásza, Bánszky Sándor
Bajkay Éva: Füst Milán, a rézkarcgyűjtő és mecénás
Sípos László: A Magyar Műhely öröksége
Sulyok Bernadett: A párizsi Magyar Műhely és a Petőfi Irodalmi Múzeum néhány kapcsolódási pontja – Közgyűjteményi búvárkodás

Fotótörténet / Fotótechnika
Cs. Lengyel Beatrix: Varju Elemér és felesége nászúton, Velencében
Tőry Klára: A muzeológus előd: Divald Kornél
Tomsics Emőke: Megrendezett valóság – A magyarországi fotóirodalom nyomában
Szabó Magdolna: Egy 1933-as szociofotó-kiállítás margójára
Kincses Károly: Aki nevén nevezte Capát
Csengel-Plank Ibolya: Egy folyamatban lévő kutatás története – Marsovszky Elemérné Ackermann Ada pályája
Bán András: Rétegek
Baki Péter: Kinga hazatérése

Színháztörténet / Forrás
Csiszár Mirella: „Ölelem édes szép, jó Malvinkám! – Morkót is, az édes jó barátot!” – Jászai Mari levelei Molnár Mórnak és feleségének
Gajdó Tamás: „És órákig elálldogáltam a Farkas utcai színház előtt” – Kolozsvár színháza az emlékiratokban
Sipőcz Mariann: Egyházművészeti színház a Broadwayn – Angelo és Bárdos Artúr revüterve

Mítosz / Hagyomány
Várkonyi Gábor: „Ez világ mint egy kert…” – Kora újkori tájszemlélet Magyarországon
Lukács Ágota: „csak a madár legyen meg” – Természetfeletti segítőbe vetett hit A vak király című népmesében
Vargyas Gábor: Zene és szerelem – Terepmunkaemlékek a közép-vietnami felföldről

Muzeológia / Gyűjteményi darabok
Parragi Márta: „Tengerhez magyar!” – Rejtélyes levelek a Boszporusz partjáról
Varga Katalin: Hadszíntéri vezető – Terv a felhagyott hadszínterek turisztikai szempontú hasznosítására
Benedek Anna: „Alkalmazkodni kell a kor idegrendszeréhez” – Az irodalmi interjú műfaji sajátosságai és a PIM Médiatárának gyűjteménye
Kiss Imre: Gyűjtemény születik! – Játékgyűjtemény a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban

Múzeum / Múzeumtörténet
Bánki Zsolt: Az eredeti elvesztése – Archívumok identitáskeresése a digitális térben
Lakner Lajos: Élményalapú tudás – Gondolatok a Petőfi Irodalmi Múzeum kiállításairól
Kalla Zsuzsa: Vigyázó tekintet – ...akkor most hogyan tovább?
Gerő András: Rejtett normák
 

Paraméterek

oldalszám 440
illusztrált igen
hosszúság 23,5 cm
szélesség 17 cm
magasság 3,5 cm
súly 1200 g

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

Visszatekintve hogyan foglalnád össze muzeológusi ars poeticádat? Mit tartasz intézményi kötődésed legfőbb motivációjának?
Számomra – azt hiszem, ez az eddigiekből is kiderült – a múzeum egy nagyon összetett, nagyon színes terület, amely semmilyen módon nem táblázatokba foglalható és azokkal nem meghatározható, ahol a műtárgy szeretete alapvető (műtárgy alatt a legszélesebb tárgyegyüttest értem: műtárgy a kézirat, a hang, a könyv, a fotó, a grafika stb.). Ezeknek a komplex látása, kezelése, feldolgozása, közzététele, a közönséggel való megismertetés legszélesebb módozatai éppúgy az irodalmi muzeológia részét képezik, mint a tudományos megközelítés. Ez a fajta diszciplína nyilvánvalóan addig él, amíg a nyelvnek és az irodalomnak van szerepe, súlya ebben a társadalomban. Nekünk azon kell gondolkodni, ahhoz kell újra és újra inspirálódni, kreatívan hozzáállni, hogy ez a fajta igény minél tovább megmaradjon a társadalomban, és ne nyomhassák el azok a külsődleges ingerek, amelyek természetesen a világ minden pontjáról érkeznek és nyilvánvalóan az egész századot, évezredet befolyásolni és alakítani fogják.
Nekem az évtizedek során ebben az egészben az összetartó közösség volt a legfontosabb. Néhány esetben lett volna lehetőség másfelé orientálódni, és volt is, aki megkérdőjelezte, hogy hogyan lehet egy helyen ennyi időt eltölteni. Azon túlmenően, amiről már beszéltem, a fő megtartó tényező a közösség volt. A PIM-ben egymásra figyelő kollégáknak olyan elképesztően jó, kreatív csapata alakult ki, amelytől nagyon sokat tanultam, és amely nélkül nem nagyon tudtam elképzelni az életemet. Olyan sok időt töltöttem itt, a Károlyi-palotában a több mint 40 év során, hogy az épület is „otthonommá” vált: este, amikor leoltják a portán a villanyokat – és ezt már kipróbáltam –, bármikor csukott szemmel végig tudok menni az összes teremben, tudom a villanykapcsolók helyét, és bármikor lemegyek a lépcsőkön is sötétben: a falak tapintása is benne van a kezemben.
 

Részlet  „A falak tapintása is benne van a kezemben" című, E. Csorba Csillával 2020-ban készült beszélgetés szerkesztett változatából.
Az interjút készítette: Török Dalma muzeológus.

Az oldal tetejére