Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
5.000 Ft
4.000 Ft
Kedvezmény: 1.000 Ft 20%
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Raktáron

Önarckép álarcokban
A Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János-kiállításának katalógusa

"A fennkölt és az kisszerű, a rendkívüli és a hétköznapi, az őszinteség és az álarcosság, a magasztos és a parodisztikusan játékos olyan erősen összefonódik, hogy szinte szétválaszthatatlanná válik."

Nem értékelt

Önarckép álarcokban

5.000 Ft
4.000 Ft
Kedvezmény: 1.000 Ft 20%
Kívánságlistára teszem

Leírás

Önarckép álarcokban
A Petőfi Irodalmi Múzeum Arany János-kiállításának katalógusa

Főszerk.: Vaderna Gábor
Szerk.: Kalla Zsuzsa, Kaszap-Asztalos Emese, Sidó Anna

Ford.: Bob Dent, Lukács Ágota, Rácz Katalin

Petőfi Irodalmi Múzeum
Budapest, 2018

ISBN: 978 615 5517 38 9

„Ki és mi vagy? hogy így tűzokádó gyanánt, / Tenger mélységéből egyszerre bukkansz ki.” – kérdezte Arany Jánostól Petőfi 1847-ban, amikor elolvasta a Toldit. Az irodalomtörténet számára ez a kérdés azóta is nyitott feladvány. Jegyző, hivatalnok, tanár és más szerepei leplezik az önmarcangoló, érzékeny lírikust. Az életmű is annyira összetett, változékony és sokszínű, ami ritkán szokott ilyen önmagával szembenéző formában megjelenni. A fennkölt és az kisszerű, a rendkívüli és a hétköznapi, az őszinteség és az álarcosság, a magasztos és a parodisztikusan játékos olyan erősen összefonódik, hogy szinte szétválaszthatatlanná válik. A nagy hősök állnak az egyiken: Toldi Miklós és Szondi György, s olyan kis emberek a másikon, mint Bolond Istók, Vojtina, Pázmán lovag. Monumentális elbeszélő költemények az egyiken, alkalmi versek, irodalmias tréfák a másikon. (Tarjányi Eszter)

Paraméterek

Író Arany János
oldalszám 454
hosszúság 25 cm
szélesség 20 cm
magasság 3,5 cm
súly 1422 g

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

A REGGEL.
(Természetrajz)*

Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek
A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.
Szőke világát már az egen terjeszti előre
A Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé.
Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földi
Fennlebegő párák ködszerű cseppjeiben;
És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúl
A levegő-réteg vérpirosán hüvelyét.**
Ez még nem nap - ihol szemmel nézhetni beléje;
Ám, ha derékszög alatt dől zenithemre a fény:
Égő gáztakarója körét meglátom a Napnak,
Mely a mi Földünknél (szám ide!)-szorta nagyobb;
Hogy kicsinek látszik, nagy távolléte okozza,
Oly keskeny szög alatt éri sugára szemem.
Már körül a gyárak kéményeiből viszi nagy fel
Könnyű korom-terhét a nekifűlt levegő.
Vas sinen a gőzgép nagy terhet vonva közelget.
Mert a súrlódás nem köti meg kerekét.
Mily szép most minden, kezdik kilehelni a fák is
Élenyöket, - s széngázt színi be lombjaikon.
A levegő-réteg, mely Földünket beborítja,
Kékszínű tömegén játszva eget mutogat.
Ah de mi ez? Hőség megritkította köröttem
A levegőt s felszáll, váltva rohanva hideg.
Képződnek szaporán s gyülekeznek vízi parányok
S összeverődve, legitt földre csapódnak alá.
Testem is a hőanyt likacsin már veszteni kezdi,
Adieu természet! Vissza lakomba megyek.

Hajnal Péter


* Gáncsolják a költőket, hogy a természetet még mindig a régi tudatlan módon írják le, nem úgy mint a tudomány haladása kívánná. Ehol egy kísérlet.
** Hiba, mert a Napnak nincs hüvelye. - Szerk.

 

Tarjányi Eszter: Önarckép az álnév fölött, Arany János életében utoljára megjelent verse, és annak szerzője: Hajnal Péter (a teljes tanulmány megtalálható az Önarckép állarcban című könyvben)

"A reggel című vers álnévhasználata kapcsán viszont határozott szerzői szándékra is gyanakodhatunk. Az Őszikékből ugyanis több vers is kiadatlan maradt, melyeket Gyulai Pál ismételt kérésére odaadhatott volna a Budapesti Szemlének, ő azonban mégis ezt az álneves versikét jelentette meg. Külön érdekesség, hogy a Budapesti Szemlében nincs utalás arra, hogy a Hajnal Péter Arany János álneve lenne. Csak Arany László későbbi kiadása - mely ezt az írást Arany János hátrahagyott munkái között publikálta - tette egyértelművé a szerző személyét. Eszerint Arany A reggelt ceruzával rögtönözte a Magyar Tudományos Akadémia Névkönyve hátlapjára, majd még a megjelentetés előtt javított a kéziraton. Arany János sokszor használt álnevet, amelyek gyakran nagyobb jelentőséget kaptak, mint ahogy azt általában feltételezni szokás. Nemcsak a kisebb, alkalmi jelentőségű írásaival járt el így. Megfigyelhető, hogy általában a vitatkozó, parodizáló szövegeit szerette így jelölni.

[...]

A polémia, amelyre Arany (azaz Hajnal Péter) költeménye reflektál, 1881-ben a Gyulai Pál által szerkesztett Budapesti Szemlében kezdődött el, Péterfy Jenő B. Kemény Zsigmond mint regényíró című esszéjének megjelenésével. Az egyik napilap természettudósa vagy tudósai - Arany János ominózus versének első verziójában természettudós urakról ír - azt jegyezték meg az esszében írtakra, hogy „Péterfy alaptalanul dicséri Kemény Zsigmond természetérzékét, mert a Keményből idézett leírása az erdőnek természetrajzi szempontból hibás.”

[...]

A folytatást Angyal Dávidtól tudjuk, aki abban az időben magyar-német szakos bölcsészként, irodalomtörténészként segédkezett Gyulai és Péterfy mellett a Budapesti Szemlénél, így rálátása lehetett a folyóirat szerkesztésének történéseire, jelentősebb, emlékezetesebb eseményeire. S akkoriban az említett szerzőkkel (Kemény, Péterfy) kapcsolatos polemikus szituáció ilyennek számíthatott. Angyal csak jóval később, 1913-ban emlékezett vissza az esetre ugyancsak a Budapesti Szemlében, értékes adatokkal: „A napilap cikkét Herman Ottó tudományos alapossággal cáfolta, Arany János pedig megírta A reggelt, melyben kigúnyolja azokat, kik a költői leírástól természettudományi pontosságot kívánnak.” Ez tehát a vélemény, amely A reggel lel kapcsolatos elképzeléseket, értelmezéseket ebbe az irányba terelve befolyásolta, és mérvadóvá tette az idézett sorokat. Kétségtelen, hogy az ismert „aranyi” magatartás benne van a versben."

Az oldal tetejére