Leírás
Poháralátét
Jókai Mór idézettel
Paraméterek
| Típus | poháralátét |
| Író | Jókai Mór |
| méret | 9x9 cm |
| súly | 7 g |
| anyaga | papír |
Vélemények
Erről a termékről még nem érkezett vélemény.
Irodalmi töltet
Jókai Mór: A remete hagyománya
(részlet)
Szomorú ország a halottaké.
Kik ide sorba temetve vannak, mily gazdagok lehettek egykor! Hogy ragyogott rajtok arany és drágakő és a büszkeség arca! Mily nagyra lehettek zsellérhatalmukkal, s kölcsönvett lelki erejükben milyen elbízottak. Koldusok most, egyik oly hideg, mint a másik.
Éjfeleken bús szél keletkezik, mely fölveri a holtak álmait, magukra terítik halotti lepedőjöket, s mennek búval, bánattal bejárni a világot, melyből ki vannak zárva. Bezörgetnek a házak ablakain, melyekben egykor laktanak; az ágyat, melyben feküdtek, fölkeresik; az asztalról, melynél életökben ültek, fölszedik a rajt feledt morzsákat, s kik porrá omlának, azoknak hamvait a szél ragadja fel, s mint nehéz sírbolti leheletet, végigfújja az alvótermeken…
Ember, vigadj! ki tudja, meddig élsz. A halál után nincsen vigalom!…
*
Ezek voltak a mizantróp utolsó sorai. Könyv nélkül tanultam meg azokat, bár most felejteni tudnám!
Az embert önkeze teszi legszerencsétlenebbé, s ki valaha e gondolatra rájött, hogy minden szenvedést emberi kéz, emberi fő teremte, e fájdalmából ki nem gyógyul soha.
1847