Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Beállítások módosítása Elfogadom
Iratkozzon fel hírlevelünkre, értesüljön elsőként új kiadványainkról, termékeinkről!
Tánc volnék, mely önmagát lejti
3.000 Ft
2.400 Ft
Kedvezmény: 600 Ft 20%
Menny.:db
Kosárba
Gyártó: Petőfi Irodalmi Múzeum
Elérhetőség: Raktáron

„tánc volnék, mely önmagát lejti"
Tanulmányok Weöres Sándorról

Jelen kötet azon konferencia előadásainak írásos, esetenként tanulmánnyá bővített változatát tartalmazza, amelyre Weöres Sándor születésének századik évfordulója alkalmából 2013. szeptember 17-18-án került sor a PIM, az ELTE Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézete, a KGRE Magyar Nyelv-, Irodalom- és Kultúratudományi Intézete, valamint a Fiatal Írók Szövetsége szervezésében.
Nem értékelt

Tánc volnék, mely önmagát lejti

3.000 Ft
2.400 Ft
Kedvezmény: 600 Ft 20%
Menny.:db
Kosárba
Kívánságlistára teszem

Leírás

„tánc volnék, mely önmagát lejti"
Tanulmányok Weöres Sándorról

Szerk.: Bartal Mária, Kulcsár-Szabó Zoltán, Palkó Gábor

Petőfi Irodalmi Múzeum
Budapest, 2014

ISBN: 978 963 9401 99 0
ISSN: 2064-7581

"A konferencia expozéja Weöres költészetének líraelméleti megközelítésére, irodalomtörténeti szerepének újragondolására, műfordításainak vizsgálatára, a kortárs költészettel való kapcsolatrendszerének feltérképezésére, a színpadra írt művek előadásainak elemzése, továbbá - műfajelméleti és befogadástörténeti okokból - az úgynevezett gyermekversek újraértékelésére, valamint általában az olyan recepciótörténeti beidegződések felülvizsgálatára tett előzetes javaslatot, amelyek a vers szemantikai kapcsolatait lebontó hangzásvilág egyoldalú kiemeléséből vagy éppen az életmű bizonyos szeleteinek (pszeudo) metafizikai-bölcseleti érdekű kisajátításaiból eredeztethetők. Ez persze azon értelmezői panelek vagy hatásmechanizmusok háttérbe szorításának kockázatával járhat, amelyek mind a mai napig e költészet széles körű ismertségét biztosítják, ugyanakkor alkalmat teremthet a Weöres-recepció sajátos paradoxonának feloldására, hogy miközben a költőnek tulajdonított egyik leggyakoribb jelző a sokszínűség vagy sokhangúság, a közkézen forgó Weöres-képet a bevett sémák egy nem is olyan széles készletének viszonylag kiszámítható redukciója jellemzi."

(Részlet a szerkesztők által a kötethez írt Előszóból)

Paraméterek

Író Weöres Sándor
oldalszám 403
hosszúság 20 cm
szélesség 13 cm
súly 428 g

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

Weöres Sándor: Két zsoltár (részlet)

1

Csillagok, csillagok
Tüzek és tűztartó edények,
Dalolók és dalok magatok!

Bennetek közös a tartály s tartalom,
Egy a működés s az eszköz hiánya,
Csillagok, csillagok!

Magamat magamból kiüríteném,
Magamat magamból kiüríteném,
Tánc volnék, mely önmagát lejti!

Én is égni akarok, mint ti,
Én is mozdulatlan akarok táncolni,
Csillagok, csillagok!

 

Csukás István: A magyar nyelv zsenije: Weöres Sándor (részlet)

Legalább egy zsenivel találkoztam életemben, s rövid ideig közelről is figyelhettem. Nem mindennapi élmény volt, a mai irodalom betűtengerében fuldokolva jó felidézni. Akkor is megsejtettem valamit, amikor találkoztunk, és ma már egyre bizonyosabban tudom, ahogy múlik az idő, hogy zseni volt. A magyar nyelv zsenije.

Ezt persze nem én fedeztem fel, elég nyilvánvaló volt már attól kezdve, hogy a félig még gyerekkorú költő ámulatba ejtette Babitsot, Kosztolányit tökéletes muzsikájú verseivel. Az is eléggé nyilvánvaló, hogy készen pattant ki Zeusz fejéből, sandább megfogalmazásban: nem fejlődött. Mivel nem volt szüksége „fejlődésre”. Ugyanakkor senki máshoz nem hasonlítható új hang volt, vibrálóan modern, egyben ősi is; elvont, szürreális, de egyben Petőfi közvetlenségével megszólaló. Gondolom, ezt irigyelték a legjobban tőle a mesterek és a kortársak. Hogy nem vérzett és nem verítékezett. Nálunk ugyanis mindig egy kicsit mutatvány is volt a modernség, önépítő attrakció, nyilvános erőfeszítés, mikor az edzőgyakorlatokat is a közönségre tukmálták. Röpködött a forgács, s a magányos műhelyek mutatványosbódékká váltak.

Mert persze „modern” is volt, ha Weöres esetében van értelme ennek a fogalomnak. Én azt hiszem, hogy nem nagyon van értelme, mivel indulásától kezdve könnyedén ledobott minden nyűgöt, igát és szektát; pontosabban: mindent beolvasztott, magába fogadott, mint a tenger. Vagy mint az ég? Nem nagyon tudjuk mihez hasonlítani. Ebben is ő volt a legnagyobb: állandóan változtatta az alakját. És meg is fogalmazta. Mindent meg tudott fogalmazni, mindent fülön tudott csípni fölényesen biztos kézzel. A magyar költészetben eddig példátlan nagyságú területet járt be, uralt; vagy éppen újakat fedezett fel, új sejtéseket, összefüggéseket szikráztatott ki; vagy éppen könnyedén meglovagolt jelenkori, napi, pletykaszintű masztodonokat: Kovácsnétól a gázmesterekig, a Kossuth Lajos képe alatt dzsiggelő hettita királyokig. Anyagbőségét csak körvonalazni lehet, termékenységét csak csodálni.

Az oldal tetejére