Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, értesüljön elsőként új kiadványainkról, termékeinkről!
4.800 Ft
Menny.:db
Gyártó: OSZMI
Elérhetőség: Előrendelhető

Szeleczky Zita élete és művészete

Nem értékelt

Szeleczky Zita élete és művészete

4.800 Ft
Menny.:db
Kívánságlistára teszem

Leírás

Szeleczky Zita élete és művészete

Szerkesztette: Jávor Zoltán és Péter Zsolt

Lektor: Gajdó Tamás
Korrektúra: Kovács Emőke
A szöveget gondozta: Jávor Zoltán
A könyvet tervezte és tördelte: Kőfaragó Gyula

Petőfi Irodalmi Múzeum – Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet
Budapest, 2020

Tündéreket és a szenteket akkor küld az Úr a Földre, ha egy ország nagy bajban van. A tündérek az általuk meggyújtott fáklyát sohasem hagyják kialudni, – mert a láng Istentől való. Ég azután is, ha ők már nincsenek velünk. Az általuk keltett gondolatok, dallamok, mesék, örök igazságok maradnak – mert igazak és tiszták, mint a forrás, ahonnan erednek. Szeleczky Zita vészterhes időben, egy évvel az első világháború kitörése után született. Pályája csúcsán a második világháborút követő szovjet megszállás űzte el, de a nehéz menekültsors után talpra állt – és teljesítette a rá szabott küldetést –, mert hamar felismerte: minden embernek küldetése van.

Jávor Zoltán - Péter Zsolt

Paraméterek

oldalszám 280
hosszúság 25,5 cm
szélesség 20 cm
magasság 2 cm
súly 1158 g
ISBN 978-615-5517-62-4
Borító keménytábla

Vélemények

Erről a termékről még nem érkezett vélemény.

Irodalmi töltet

El kell mesélnem magamról, hogy gyermekkorom óta rajongtam Madáchért. Ez a rajongásom még fokozódott a Színművészeti Akadémián. Nekünk, akadémiai növendékeknek az volt a legnagyobb boldogságunk, ha a „Tragédiát” játszották a színházban. (Mert csak így mondtuk: Tragédia.)
Már az is nagy kitüntetés volt egy akadémiai növendék számára, ha statisztálhatott a darabban.
A Nemzeti Színház dicséretére legyen mondva, maga a színház is ünnepnapot látott a remekmű előadásában. A legnagyobb színészek büszkén és boldogan játszották akár kétszavas szerepüket is; így áldoztak Madách szellemének. Ezeknek az előadásoknak ünnepi hangulata rajongásomat még fokozta. Ittam magamba Madách szavait. A színfalak mögé bújtam, úgy hallgattam Tasnády Ilonát, Tőkés Annát, Ódryt, Tímárt, Lehotayt. Minden hangsúlyukat megtanultam, végül már kívülről tudtam az egész költeményt, véremmé vált. De egyet mindig határozottan éreztem, hogy az igazi Madáchot, – ezt a csodálatos költő-filozófus zsenit, – jobban élvezem és értem, ha csak hallgatom, mintha látom is az előadást. A modern színpadtechnika ezermesterkedése, a díszletek pazarsága, a jelmezes tömegek látványosak voltak ugyan, megkapták a szemet, de egyre messzebb ragadtak Madáchtól, a szellemtől! A nagy mozgalmasságban a szöveg valahogyan másodrendűvé vált, a közönség vesztett a lényegből, amikor túl sokat kapott a külsőségekből, úgy éreztem, hogy a falusi rádióhallgatónak, aki hangjátékként élvezi a Tragédiát, nincs semmi oka irigyelni a pesti színházlátogatót.
Meghagyták neki azt a csodálatos lehetőséget, hogy saját képzeletével építhesse Madách színeinek díszleteit. Az egyre jobban előtérbe kerülő színpadtechnika nem homályosíthatta el a költőt! Sokszor eszembe jutott édesanyám egy kedves barátnője, aki annyira szerette a Tragédiát, hogy vagy százszor olvasta el életében, de egyetlenegyszer sem ment el a színházba megnézni. Azt mondta: „Ahogy én elképzeltem a Tragédiát, úgy azt nekem egy színház sem fogja megvalósítani!”

Egy irodalmi est margójára

 

Az oldal tetejére